„Bezzeg az én időmben…”
Ismerős mondat. De ma már nem nosztalgiát jelent, hanem különböző túlélési stratégiákat.

A munkához való viszonyunkat nem a korunk, hanem a környezet tanította meg.
De van egy modell – a freelancer és projektalapú működés – ahol ezek nem kioltják, hanem erősíthetik egymást.

A kérdés nem az, ki melyik generációhoz tartozik.
Hanem az, képes-e együttműködni.

Mit tanulhat egymástól három generáció a rugalmas munkavégzés korszakában?

A generációs különbségekről a munka világában jellemzően érzelmi nyelven beszélünk. Frusztrációval, nosztalgiával, cinizmussal vagy felsőbbrendűséggel.

Pedig a generációk közti eltérések nem személyes problémák, hanem tanult működési minták, amelyeket különböző gazdasági, technológiai és társadalmi környezetek hoztak létre.

A jelenlegi munkaerőpiac azért feszült, mert több korszak logikája működik egyszerre és most először nincs egyetlen „helyes” út, amihez mindenki igazodhatna.

Ebben a közegben a freelancer és projektalapú működés nem alternatíva, hanem tesztlabor. Itt látszik a legélesebben, hogyan gondolkodnak különböző generációk munkáról, biztonságról, felelősségről és szabadságról.

Az idősebb generációk olyan világban tanulták meg a munkát, ahol:

• a stabilitás érték volt,

• a kiszámíthatóság túlélést jelentett,

• a lojalitás biztonságot adott.

Számukra a munka nem önkifejezés, hanem megtartó erő. A céljuk nem a gyors váltás, hanem a kitartás volt.

A fiatalabb generációk ezzel szemben:

• folyamatos változásba születtek bele,

• platformokban, nem intézményekben gondolkodnak,

• gyors visszajelzést és azonnali hatást várnak.

Számukra a munka identitásépítés, kísérletezés és mozgástér.

A kettő között áll egy köztes generáció, amely:

• még megtanulta a „rendes karrier” szabályait,

• de már kénytelen volt újratanulni mindent,

• egyszerre ismeri a stabilitás vágyát és a rugalmasság kényszerét.

Ez a generáció amolyan híd a két „világkép” között.

A biztonság fogalma generációnként mást jelent

A legtöbb konfliktus nem munkamorálról szól, hanem biztonságérzetről.

Az idősebb generáció számára a biztonságot egy stabil cég, egy fix pozíció és a kiszámítható életút jelenti.

A fiatalabb generáció számára a biztonságot a több bevételi forrás, a tanulható és átalakítható tudás és a gyors alkalmazkodóképesség jelenti.

Miért a freelancer tér hozza felszínre mindezt?

A freelancer és projektalapú működés nem rejti el a különbségeket. Itt:

• nincs hierarchia, ami eltakarja a hozzáállást,

• nincs szervezeti kultúra, ami tompítja a konfliktusokat,

• nincs „majd a rendszer megoldja”.

• Csak tudás, hozzáállás, együttműködés.

Egy jól működő projektben nem az számít, ki mikor született, hanem az, hogy ki tud kontextust adni, ki mer kísérletezni és ki képes rendszert építeni a kettő közé.

És így láthatóvá válik, hogy:

• a tapasztalat strukturál,

• a bátorság elindít,

• az alkalmazkodás összeköt.

A köztes generáció valódi szerepe

A köztes generáció tagjai gyakran elveszettnek érzik magukat, pedig stratégiai szempontból ők kulcsszereplők.

Ők azok, akik értik a régi rendszerek logikáját de már felismerték az új működések szükségességét és képesek lefordítani az egyik nyelvét a másikra.

Ez egy rendszerszintű erő.

Mit tanulhatnak egymástól a generációk

A fiatalabb generáció tanulhat:

• felelősségvállalást a szabadság mellé,

• hosszabb távú gondolkodást,

• mélységet a gyorsaság mögé.

A köztes generáció tanulhat:

• bátorságot a váltáshoz,

• önazonos pozicionálást,

• nemet mondást a megszokásra.

Az idősebb generáció tanulhat:

• újrakezdést,

• rugalmasabb identitást,

• azt, hogy nem egyetlen életút létezik.

A generációs különbség versenyelőny lehet

Kedves kollégák, szakmabeliek!

A generációs különbség nem probléma, amit kezelni kell.
Hanem egy erőforrás, amit érteni és használni érdemes.

A jövő munkavilágában nem az lesz versenyelőnyben, aki a saját generációjának működését védi, hanem az, aki képes rendszerben látni az eltérő gondolkodásokat, tempókat és motivációkat.

A feszültség nem abból fakad, hogy különbözünk, hanem abból, hogy ugyanazzal a logikával próbáljuk értelmezni egymást.

A freelancer működés azért érdekes, mert kényszerhelyzetben mutatja meg azt, amit szervezetben gyakran elfedünk:
– az önállóság szintjét
– a felelősségvállalás minőségét
– az alkalmazkodás valódi képességét

És azt is, hogy nem generációk működnek jól vagy rosszul – hanem rendszerek működnek jól vagy rosszul különböző emberek számára.

Ha a cél a hosszú távú működőképesség, akkor nem az a kérdés, hogyan kezeljük a generációs különbségeket, hanem az, hogy

– tudunk-e olyan környezetet teremteni, ahol többféle működés egyszerre tud érvényesülni,
– merünk-e kilépni a megszokott karrierlogikákból,
– és képesek vagyunk-e újradefiniálni, mit jelent ma jól működni egy szervezetben.

Egy gyorsan változó, nehezen kiszámítható korszakban élünk.
A tanulás valóban az egyetlen stabil pont.

De nem csak az egyéni tanulás számít.
Hanem az is, hogy szervezeti szinten mennyire tudunk megújulni és mennyire tudunk olyan működést kialakítani, ami nem megakasztja, hanem támogatja a fejlődést. Mert végső soron nem a generációk közötti különbség dönti el, ki marad versenyben. Hanem az, hogy ki tud együtt fejlődni a többiekkel.

Ötletekből.
Rendszerek.

Subscribe now